Az a típus vagyok, akire gyermekkoromban azt mondták, hogy jó eszű. Egy ideig el is hittem, majd amikor egyetemre mentem, rájöttem, hogy ha ez igaz is volt, maximum a középiskoláig lehetett igaz (ott sem teljesen, mert a matek és fizika képletek magolása nem ment). Aminek az összefüggését megértettem, azt viszonylag könnyen megjegyeztem bizonyos ideig, így logikai alapon tanultam. Viszont a felsorolásokkal mindig bajban voltam, felnőttként meg kedvem sem volt velük “bajlódni”. Pár évvel ezelőtt viszont elmentem Tercsi egyik tanfolyamára, ahol már közel az 50. évemhez azzal kellett szembesüljek, hogy valamit nagyon nem úgy tettem, ahogy kellett illetve lehetett volna. Ő megmutatta és megtanította, hogy a képben való gondolkodással tartós és mély tudásra tehetek szert. Úgy élveztem, mint a kisgyerek, akit bedobtak a vízbe és ott jött rá, hogy tud úszni. Óriási élmény! Állandó mosoly az arcomon, ha eszembe jut az a hétvége Tercsivel. Olvasva ezt a könyvet minden élményem újra visszakúszott, újra derű és mosoly a szememben, újból átélem a sikerélményt, amit akkor ott éreztem. Máig használom a tőle kapott tudást, bár inkább élménynek nevezném, viszont leírva látni és megint átélni az óriási! Ha az olvasó lépésenként, ahogy neki jól esik, halad a fejezetekkel, átélheti ugyanezt. A könyv egy dolgot nem ad vissza, Tercsi meleg hangját és önbizalmát, ahogy az oktatást vezette. Minden mást viszont megtalálhat az olvasó ebben a könyvben, ez könyv Murphy fent idézett törvényének a kézzelfogható cáfolata.
2023 © Weitz Teréz